Az ember legmegbízhatóbb társa: a kolbász
„A húsipar kezdeti nyomait keresve megakad tekintetünk azon az emberen, aki az első nyúlfiat vagy madarat megfogta, felbontotta, és darabjaiból mások (családtagjai) számára is adagolt, tehát már termelt” - írja Dedinszky Gyula békéscsabai lelkész és néprajzkutató kolbászügyi alapvetésében, A csabai kolbászban. Majd gyorsan hozzá is teszi, hogy azért ez még nem vezet rögtön egy jó csabaihoz, ezek csak az első lépések – arra, hogy ez a csemege felbukkanjon, még várni kellett, igaz, egy 1373-as keltezésű latin nyelvű szövegben már előfordul a „Kolbaz” név. Dedinszky kifejezetten a magyar, ezen belül is a csabai kolbásszal foglalkozik, így nem csoda, hogy nem nyúl vissza Mezopotámiáig, pedig akár meg is tehetné, innen származnak ugyanis az első bizonyítékok arra, hogy valaki felaprított, besózott és megfűszerezett egy állatot, majd visszatöltötte a saját belébe.
Forrás: Qubit